"...Égtem, mint egy éjjeli lepke a fényben,

...

És mi kifakultunk
Valaha szerettük magunkat
Valaha szerettünk valaki mást
Az összes öltésem viszket
Az orvosságom gyenge
Kívánom, hogy Királynő légy, csak a mai napra
Egy ilyen fehér világban, mi mást mondhatnék még?

...

És a pokol olyan dermesztő volt..."

Egy gondolat szeretkezés utánra

Mielőtt leengedik majd fagyott testemet a földbe, szeretném, ha föléhajolva emlékeztetnéd, hogy valaha egy Lelket hordozott magába, (s a Lélek a testet). Így büszkén fog leereszkedni, hogy a férgek eledele legyen...mert kiszolgálta Lelkemet, s az a Te Lelkedet!

A Pokol közmondásai /részlet/

"Az ostoba nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs.

A Boldogság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit megmérje.

Számot, súlyt és mértéket ínséges esztendőben vegyük elő.

Ha a bolond következetes maradna, bolondságában: bölcs lenne.

Ostobaság a gyávaság ruhája.

A bánat telje nevet, az öröm telje sír.

A gyönyör ejt teherbe, de a fájdalom szül.

Az, aki eltűrte, hogy fölé kerekedj: jól ismer.

Álló víztől mérget várhatszt.

Az édes gyönyör lelkét be nem mocskolhatod.

Ahol nincs ember, meddő a Természet."

"Az ördög szózata: >>Isten örökké fogja büntetni az Embert, amiért az a Benne levő Energiának enged. ...Az Energia Örökös Gyönyör.<<"

/William Blake/

Visszatérésről

"És hányan mondogatnak valami még rosszabbat: >>boldog vagyok, mert föláldozom az életem azokért, akiket szeretek<<." "Maga szerint a szeretteink azt kívánják, hogy szenvedjünk miattuk? Maga szerint a szeretet a szenvedés forrása?"
...

"...ahogy a terek sorra ürülnek ki, gyorsan meg kell töltenünk valami mással, ha csak átmenetileg is, nehogy elfogjon minket az üresség érzése."

A mű (Zahír), alapgondolata, a visszatérés... Coelho utalást tesz Odüsszeusz történetére, akit minden idők legnagyobb visszatérőjének tekinthetünk.

"Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. ...a szerzett tudásból máris megtudhattad, mit jelent Ithaka."

Az író egy másik művében (Az alkimista), megfogalmaz egy párhuzamos gondolatmenetet:

"-Hogyha az, amit találtál, tiszta anyagból való, akkor nem fog megromlani. Te pedig egyszer visszajöhetsz majd. Ha ez csak egy fény felvillanása volt, mint amikor egy csillag felrobban, akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte."

Kundera ezt írja, (Nemtudás című művében,) szintén Odüsszeusszal kapcsolatban:

"...mert visszatérni annyi, mint megbékülni az élet végességével."

Ajánlom szeretettel a fent említett műveket, melyek kétségtelenül örökérvényű gondolatokat fogalmaznak meg!

A TÉLNEK VÉGE!


...eljött a mosoly ideje! ;) :)

...az idő egy pillanatig áll, a szél megfordul, hegyeim örjöngenek...

Megfordult a szél és most már biztos, hogy eljön a TAVASZ!
Véget ért egy újabb szakasza az útnak, amit le kellett járnunk. Nyugodt szívvel tekinthetünk fel, mert saját határaink, de talán pontosabb ha azt mondom, saját szélsőségeink között a lehető legjobb irányt céloztuk meg!
Ezért feloldozom a "napszerű Nőt", saját magam bűnei alól, a fekete-fehér nevében (, mert a két szélső pont között van az IGAZSÁG, amit még nem értünk, de már ráéreztünk!)
Felnézünk hát az égre és tovább várjuk, hogy kivilágosodjon.
Addig érezhetjük magunkénak a megújulás ölelését, amíg gyermeki szívvel fordulunk mindenhez, ami körülvesz... "...mert a gyermekek ártatlanok, akár a halottak." /Kundera/
A Világgal kötött béke jegyében fogjuk türelemmel várni a pillanatot, amikor kijelenthetjük, hogy kiTavaszodott! ;)

Fekete Karácsony - Nyílt levél Mindannyiotoknak

Elítélem ezt az időt, mely a Fogysztók korának törvényeit égeti bele elménkbe! - megmérgezve Lelkünket...
Fekete Karácsony az, amit most a legtöbben élnek meg. Ez nem más, mint a társas magányban töltött "ünnep", ami már régen értelmét veszítette... A szellemiséget nem továbbító esemény, csupán egyetlen célt szolgál: Megnöveli a gazdaság éves forgalmát!

Kedves Testvéreim!

Azonos korban élünk és midannyian a betegség áldozatai vagyunk. A fogyasztás most már vírus, mely megfertőzve kultúránkat, tönkretesz mindent, ami az útjába áll! Miről szól most a Karácsony? Hallottunk bármit is idén a Betlehemi jászolról, vagy a három Napkeleti Bölcsről?
A Télapó készen áll arra, hogy hitelkártya ellenében kielégítse a fogyasztók igényeit... apropó hitel! - Vásárolj és nem kell fizetned! Aprózd el magad és legyél a lekötelezettünk - ezt talán már nem teszik hozzá az áruházak, de erről szól a "Téli Fesztivál", ami most már csak kevés helyen fut Karácsony néven és ha mégis találkozunk ezzel az elnevezéssel, akkor sem abban az értelemben ami még szüleinknek, nagyszüleinknek a békés lecsendesedésben, együtt töltött örömteli időt jelentette, ( a jászolban fekvő kisgyerekről már nem is szeretnék említést tenni, pedig fontos lenne, de egy ilyen "trendi" világban talán kevesen olvasnák el a további gondolataimat...)

Kívánok Nektek BÉKÉS-CSENDES-BOLDOG Karácsonyt! (az együtt töltött idő jegyében!)

szeretettel gondolva Rátok: szami

Hivatalos forradalom

A tél beállta miatt - ami mindannyiunk megdermesztésére szolgál - ki merem jelenteni, félelmeink valósak, de kezelhetőek.
Nem ellenségként kell a társadalomra tekintenünk, hanem e háború végső veszteseként, "aki" szükséget szenved... A vég küszöbén állva, vissza kell tekintenünk és tanulnunk a hibáinkból! Legyőzni önmagunkkat és felemelkedni romjainkból!

Világosan és egyértelműen: eljött az idő, hogy percről-percre számoljunk az egyre közeledő világégéssel! Alátámasztva: "Ezt mondta nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek nincs beírva a nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik." /Jelenések. 17.7-8/

Mindez csupán, amit kiemeltem, egyetlen szelete az Apokalipszis megjövedölésének, de ha körülnézünk és lecsendesedünk, látni fogjuk magunk körül a világ elműanyagosodását. A pénzt, amiért most még megkapunk bármit, de felmerül a kérdés, hogy értéket közvetít-e számunkra!? Elértéktelenedett életeket kapunk csupán a pénzünkért... Elidegenedett embereket találunk magunk mellett a pótolhatatlan tárgyaink "jóvoltából"... és felismerjük a tényt, nem tettünk semmit ami az öröklétre szóló értéket képviselné. Akkor pedig szemünk láttára omlik össze minden, ami ezt a semmibe vezető értékrendet közvetítette: "Elesett, elesett a hatalmas Babilon is, amely ördögöknek lakóhelyévé lett..." /Jelenések. 18.2/

"...nagy dolog, zsarnoktól és örjöngőtől szabadulnunk" /Platón/

Végkövetkeztetés képpen, kijelentem, hogy megkezdtem forradalmamat, a fogyasztók korában a társadalom ellen, az emberiségért ! - szami

A KIS HERCEG /részlet/

"Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót: - Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?
- Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató. - Jó napot!
- Mi a parancs?
- Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!
Azzal meggyújtotta a lámpát.
- De hát akkor miért gyújtottad meg újra?
- Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató.
- Nem értem - jegyezte meg a kis herceg.
- Nincs is mit érteni rajta - mondta a lámpagyújtogató. - A parancs: parancs. Jó napot!
És eloltotta a lámpát.
Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.
- Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.
- Azóta megváltozott a parancs?
- A parancs nem változott - mondta a lámpagyújtogató. - Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.
- És? - kérdezte a kis herceg.
- És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.
- Mulatságos! - mondta a kis herceg. - Egy nap egy percig tart nálad.
- Egyáltalán nem mulatságos - mondta a lámpagyújtogató. - Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!
- Egy hónapja?
- Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!
És meggyújtotta megint a lámpáját.
A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz. Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.
- Figyelj csak ide... Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.
- Vagyis mindig - jegyezte meg a lámpagyújtogató.
Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.
- A te bolygód - folytatta a kis herceg - olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni... és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.
- Ezzel nem sokra megyek - felelte a lámpagyújtogató. - Világéletemben egyet szerettem: aludni.
- Öreg hiba - mondta a kis herceg.
- Öreg hiba - mondta a lámpagyújtogató. - Jó napot!
És eloltotta a lámpáját.
"Ezt - gondolta a kis herceg, ahogy továbbment -, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával."
És sajnálkozva sóhajtott egyet.
"Ő az egyetlen - folytatta gondolatait -, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten..."
Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót. /Antoine de Saint-Exupéry/

„De végül is mégis csak
várandós marad majd
veled a szívem.
Csak megszakadni néz föl,
hogy Te megszüless.”

/Zselenszky/