Mert végigjárjuk az utat és persze célt érünk, de merre vezet az út és hol lesz rajta a "cél"!?
...azt szeretném tudni, hogy mi volt az iránya az utunknak, vagy hogy volt-e egyáltalán iránya, vagy azt, hogy tudtunk-e bármilyen irányról, amihez igazítanunk kellett volna magát az "utazást"!?

...irányról...irányról...irányról...irányról...irányról...irányról...!?

Úgy kergettem a Létezést, mint mások a levegőt... Most kinézve a vonat ablakán azt látom, hogy elvesznek mögöttem a házak, az utcák, de még a városok is. Minden, ami én voltam, most elengedetté válik általam. Így múlik el a világ, és benne én... Előretekintve nagy remények, de ha hátranézek, az elmúltak keserű nevetését hallom...

Azt, hogy az időnek van-e ára, azt nem tudom. A Létezés azonban megfizethetetlen, mert mindannyiunkat a saját magunk sorsával sújt az Isten..., ennél nagyobb büntetést pedig, elképzelni sem tudok!