"...Égtem, mint egy éjjeli lepke a fényben,

...

És mi kifakultunk
Valaha szerettük magunkat
Valaha szerettünk valaki mást
Az összes öltésem viszket
Az orvosságom gyenge
Kívánom, hogy Királynő légy, csak a mai napra
Egy ilyen fehér világban, mi mást mondhatnék még?

...

És a pokol olyan dermesztő volt..."

Egy gondolat szeretkezés utánra

Mielőtt leengedik majd fagyott testemet a földbe, szeretném, ha föléhajolva emlékeztetnéd, hogy valaha egy Lelket hordozott magába, (s a Lélek a testet). Így büszkén fog leereszkedni, hogy a férgek eledele legyen...mert kiszolgálta Lelkemet, s az a Te Lelkedet!

A Pokol közmondásai /részlet/

"Az ostoba nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs.

A Boldogság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit megmérje.

Számot, súlyt és mértéket ínséges esztendőben vegyük elő.

Ha a bolond következetes maradna, bolondságában: bölcs lenne.

Ostobaság a gyávaság ruhája.

A bánat telje nevet, az öröm telje sír.

A gyönyör ejt teherbe, de a fájdalom szül.

Az, aki eltűrte, hogy fölé kerekedj: jól ismer.

Álló víztől mérget várhatszt.

Az édes gyönyör lelkét be nem mocskolhatod.

Ahol nincs ember, meddő a Természet."

"Az ördög szózata: >>Isten örökké fogja büntetni az Embert, amiért az a Benne levő Energiának enged. ...Az Energia Örökös Gyönyör.<<"

/William Blake/

Visszatérésről

"És hányan mondogatnak valami még rosszabbat: >>boldog vagyok, mert föláldozom az életem azokért, akiket szeretek<<." "Maga szerint a szeretteink azt kívánják, hogy szenvedjünk miattuk? Maga szerint a szeretet a szenvedés forrása?"
...

"...ahogy a terek sorra ürülnek ki, gyorsan meg kell töltenünk valami mással, ha csak átmenetileg is, nehogy elfogjon minket az üresség érzése."

A mű (Zahír), alapgondolata, a visszatérés... Coelho utalást tesz Odüsszeusz történetére, akit minden idők legnagyobb visszatérőjének tekinthetünk.

"Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. ...a szerzett tudásból máris megtudhattad, mit jelent Ithaka."

Az író egy másik művében (Az alkimista), megfogalmaz egy párhuzamos gondolatmenetet:

"-Hogyha az, amit találtál, tiszta anyagból való, akkor nem fog megromlani. Te pedig egyszer visszajöhetsz majd. Ha ez csak egy fény felvillanása volt, mint amikor egy csillag felrobban, akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte."

Kundera ezt írja, (Nemtudás című művében,) szintén Odüsszeusszal kapcsolatban:

"...mert visszatérni annyi, mint megbékülni az élet végességével."

Ajánlom szeretettel a fent említett műveket, melyek kétségtelenül örökérvényű gondolatokat fogalmaznak meg!

A TÉLNEK VÉGE!


...eljött a mosoly ideje! ;) :)

...az idő egy pillanatig áll, a szél megfordul, hegyeim örjöngenek...

Megfordult a szél és most már biztos, hogy eljön a TAVASZ!
Véget ért egy újabb szakasza az útnak, amit le kellett járnunk. Nyugodt szívvel tekinthetünk fel, mert saját határaink, de talán pontosabb ha azt mondom, saját szélsőségeink között a lehető legjobb irányt céloztuk meg!
Ezért feloldozom a "napszerű Nőt", saját magam bűnei alól, a fekete-fehér nevében (, mert a két szélső pont között van az IGAZSÁG, amit még nem értünk, de már ráéreztünk!)
Felnézünk hát az égre és tovább várjuk, hogy kivilágosodjon.
Addig érezhetjük magunkénak a megújulás ölelését, amíg gyermeki szívvel fordulunk mindenhez, ami körülvesz... "...mert a gyermekek ártatlanok, akár a halottak." /Kundera/
A Világgal kötött béke jegyében fogjuk türelemmel várni a pillanatot, amikor kijelenthetjük, hogy kiTavaszodott! ;)