Kutyasétáltató /2009/

csak a box!

Akkor most egy könnyedebb. Nagyon szeretem ezt a dialógust:

Frankie: -Hol a cipőd?
Hepaj: -Szellőztetem a lábam.
Frankie: -Nagyon lyukas a zoknid.
Hepaj: -Ooh...nem olyan nagyon.
Frankie: -Nem adtam pénzt új zoknira?
Hepaj: -De ez az alvós zoknim. Éjjel szeret levegőzni a lábam.
Frankie: -Akkor miért hordod nappal?
Hepaj: -Mert a nappali zoknimon túl sok a lyuk.
Frankie: -Ha adok pénzt, veszel magadnak új zoknit? Kérlek!
Hepaj: -Ez csábító, de nem mondanám biztosra. Lehet, hogy el lóversenyezném.

/Millió dolláros bébi/
"Van úgy, hogy már nincs mit tenni. Mély a seb, közel a csonthoz."
/Millió dolláros bébi/

Az otthontalanság otthona

Ha menekülnél, de nincs hova,
van a a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan.

Ez az otthontalanság otthona,
benne anyád helyett egy mostoha
szeretget unos-untalan.

...

Nem zavar és nem kavar fel,
mindenki boldogon élhet vele:
óvszer nélkül fogyasztható
biztonságos konzumzene.

De a nihil nem idilli állapot,
csak lustán basznak az állatok.
Valahogy azt súgja az ösztönöm:
jobb, ha magamba költözöm.

/Quimby/

Bohóckodó # 3

...de most elpusztítalak, hogy az utolsó napon felismerj és Benned támadjak fel a LÉTEZÉSRE!
/folyt.köv./

21:36 @ Deja Vu

szami: PéZé! Kaphatok még egy "gyorssört"?
PéZé: Nenene nemááá Szami...!
(mit mondjon szami: "köszönöm az interjút"?)

(...a Deja Vu 22:00-kor zár... Pézé ismeri a sörivós-beszélgetős szokásaimat...előrelátó!) :)
Az újraGONDOLVA plakátunk a DUE plakát pályázatán közönségdíjas lett, Réz András szerint "...túl alternatív..." :D

Az Alternatíva Szerkesztősége így nyert egy évre szóló JOY előfizetést! :D:D:D

Képhiba

"A hiba az, ami vezeti az evolúciót; a tökéletesség nem szolgáltat ösztönzést a haladásnak."
/Colson Whitehead, 1999/

"Egy hibaista sohasem keseredik el."
/Vedres Ági, 2008/
"utak vezetnek
mindenhová. tőlem el
–vagy épp rám lelnek"
/Csörgő Zoltán/

Pillanatkép a mindennapokból # 18

Szeitner Krisztián - főpróba

ÉBREDÉSKOR

Ébredéskor kitárom az ajtót
Engedem a fényt az ablakon át
Zubogni a szobára hogy a kristály
Széttörje a sugarakat színes folttá
Ébredéskor kitárom az ajtót
A deres föveny harapja lépésem
Eleséget szórok a madaraknak
Füstölőt gyújtok és várakozok
Nem birtoklom az ajtót
Miképpen nem az enyém a fény
Nem birtoklom az ablakot
Miképp nem az enyém a föveny
De kitárhatom az ébredést
És felszabadíthatom a színes fényt
De elfogadhatom a madaraktól
Ünneplő énekük eleségként.

/Weiner Sennyey Tibor/
Budai reggel, 2009