cinizmus
Jelenleg a szó olyan személyek nézeteire utal, akik szerint kizárólag önös érdekek mozgatják az embereket, és nem hajlandók az emberi őszinteségre, erényre és altruizmusra építeni. Gyakran pejoratív értelemben használatos.
realizmus (művészet)
A 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. A név a latin real ('valós') szóból származik.
A romantika virágkorában született, a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás a forrása. Az 1850-1870 közötti két évtized a realizmus diadalának a korszaka. Mind az irodalomban, mind a festészetben remekművek érvelnek létjogosultsága és igaza mellett. A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerüli a véletlenszerű elemeket, és mondanivalóját tömöríti.
A realista ábrázolás elfordult a romantika történelemszemléletétől. A heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása. Egyszerű emberek, kőtörők, parasztok, kétkezi munkások jelennek meg, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői. Az ábrázolásmód a természethez hű kifejezésformákat honosította meg.
A romantika virágkorában született, a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás a forrása. Az 1850-1870 közötti két évtized a realizmus diadalának a korszaka. Mind az irodalomban, mind a festészetben remekművek érvelnek létjogosultsága és igaza mellett. A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerüli a véletlenszerű elemeket, és mondanivalóját tömöríti.
A realista ábrázolás elfordult a romantika történelemszemléletétől. A heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása. Egyszerű emberek, kőtörők, parasztok, kétkezi munkások jelennek meg, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői. Az ábrázolásmód a természethez hű kifejezésformákat honosította meg.
"az expresszionista zűrzavar"
Alattunk a csatorna, bennünk semmi, fölöttünk füstlepel. Örömtelen életünk bennünk lerakódva. Elmúltunk gyorsan. Ők lassan múlnak el.
/Brecht - A városokról/
/Brecht - A városokról/
23:37 @ Rómer
szami: Hello!
Adél: Szia!
szami: Csabi itt van?
Adél: Nincs. Biztos készül a holnapra...!
(Nevettek, s tovább nem beszélgettek.) :D:D:D
Adél: Szia!
szami: Csabi itt van?
Adél: Nincs. Biztos készül a holnapra...!
(Nevettek, s tovább nem beszélgettek.) :D:D:D
az élet apró örömei
-lúgos szappan
-a kitaposott tornacípőm
-tésztagőz
-boxkesztyű puffanása az arcon
-bazslikom illata
-limonádé
-frissen nyomott újságpapír
-a sétáló utca reggelente
-a kitaposott tornacípőm
-tésztagőz
-boxkesztyű puffanása az arcon
-bazslikom illata
-limonádé
-frissen nyomott újságpapír
-a sétáló utca reggelente
...csak ismétlem önmagam!
Bennünk nincsenek részletek. A mi igazságunk a kontraszt feszültségében van.
...kérdések válaszokra, fekete-fehérben...
ősz gyermek tájkép füst alkony lebegés hideg erő lány folyó tükör fény fekete szemek tiszta vágy kérdés most várakozás sietség könyv tavasz ...
(búcsú, hegedű, fények) ...VÉGTELEN!
Azért indultam el, hogy a fények adta felismerés által hagyjam Rád a már jól előre elkészített örökségedet! Az időtlenségnek ára van. Ez drága dolog. A magány, amit a LÉTEZÉS cserébe kér tőlem, hogy átadja a VÉGTELENt! Kinyitom hát tenyeremet, a lenyugvó Nap felé fordítom és elengedem a homokot, amit úgy szorítottam, hogy már egy jó része kifolyt korábban.
Hercsel Adél tollából # 4
Martin: - Tudjátok mi az az Őrtorony?
Adél: - Nem.
Martin: - A Jehova tanúinak az újságja.
Adél: - Na, menjenek ezek a p___ba...!
(nevetés)
Adél: - De jó, hogy hazajöttem.
Szami: - Újra együtt a szent család.
Szeretettel: Hercsel Adél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)