Az idő épp úgy fut szét, akár a terek, melyek emlékeinkben élnek. Örökké vágyódunk vissza, de soha nem élhetjük át azt, amit korábban magunkénak érezhettünk. Mert minden lepereg, elfonnyad, szétmállik, lekopik, tönkre megy és persze oxidálódik...! - az emlékeink épp úgy akár a testek. Az idő nem kegyes hozzánk.
... ,ilyen és hasonló gondolatok által fogalmaztam meg Places /Helyek/ címmel néhány képemet! Ajánlom szeretettel: http://www.szami-art.com/#/places/
az őszre nézve
Biztosan vége van a nyárnak! Egy kávézó teraszáról figyelem az előttem elhaladó embereket. Délután fél 4 van - a helyszínnek nincs jelentősége -, de azt hiszem fontos megemlítenem, hogy a nap már alacsonyan jár és a hosszú elnyújtott árnyékok már-már apokaliptikus érzetet keltenek bennem. Olyanok, mint a közeli virágágyat körbedöngő szúnyogok. Tudják, hogy lejár az idejük, de nem merik felismerni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)