"Egy bibliai részlet kívánkozott ki belőlem, de hallgattam, mert tudom a lelkészek kicsit szentségtörésnek tekintik, ha világi ember az ő dolgukba üti az orrát. Henry nagybátyám, aki huszonhét éven át a whitenstable-i vikárius volt, ilyenkor azt szokta mondani, hogy az ördög mindig tud idézni a szentírásból, ha azzal a maga malmára hajtja a vizet."
/A mű Paul Gauguin regényes életrajza./
Tahiti: műterem a trópusokon (1891-93)
"Csak pazaroljuk itt az időnket" - siránkozott a kritikus Charles Morice, amint a téli Párizsban vacogva ábrándozott a kalandos természetű Gauguinről. Paul Signac, aki az első pillanattól kétségbevonta az utazás művészi értékét, még szkeptikusabb volt: "Egy ember, aki északon feketével fest, és kékkel délen, az pojáca". Természetesen a szimbolista hit, mely szerint a képzeleté a mindenható elsőbbség, megkérdőjelezte Gauguin céljait; végül is bárki, aki megfelelő képzelőerővel bír, aligha szorul rá, hogy a fél világ beutazása árán vegyen művészete új lendületet... -és fejest ugrott az ismeretlen mélységekbe. Levelei e nemes szándékról tanuskodtak: "Olyan volt, mint a pusztulás és a virágzás, a törvény és a hitelesség, a mesterkéltség és a természetesség - ott volt a rossz, erkölcstelenségének, hazugságának és gonoszságának lehelletével beszennyezte az ártatlanságot."
/részlet Paul Gauguin életéből/
Pillanatkép a mindennapokból # 6
"Nyomor és gőg. "Lóháton a halál, vele páva." Állt az ablakban és nézte az eget. Csillagtalan ég, fekete fedél.
Összepakolta bőröndjét, és körülnézett a szobában, hogy semmit ne felejtsen itt. Aztán leült az asztalhoz, és ezt írta a szálloda fejléces levélpapírjára: "Aludj jól. Holnap délig tiéd a szoba..." Valami nagyon gyöngédet akart még hozzátenni, de megtiltotta magának, hogy bármivel áltassa. Végül odabiggyesztette: "...húgom." "
/Milan Kundera - Nemtudás/
Összepakolta bőröndjét, és körülnézett a szobában, hogy semmit ne felejtsen itt. Aztán leült az asztalhoz, és ezt írta a szálloda fejléces levélpapírjára: "Aludj jól. Holnap délig tiéd a szoba..." Valami nagyon gyöngédet akart még hozzátenni, de megtiltotta magának, hogy bármivel áltassa. Végül odabiggyesztette: "...húgom." "
/Milan Kundera - Nemtudás/
"Az ember attól író vagy attól válik íróvá, hogy leküzdi a legmélyebb szorongását és szomorúságát is, és egyszer csak a látszólagos hamuból kipattan a szikra, és lángra gyújtja az embert, és ő képes lesz tovább folytatni...Ha azonban ezt az érzést leküzdi, és életben marad, ezekre a pillanatokra egyáltalán nem úgy tekint, mintha megmérgezték volna a lelkét, hanem megbecsüli őket, mert általuk meglátta a dolgok másik oldalát..."
/Bohumil Hrabal - Zsebcselek/
/Bohumil Hrabal - Zsebcselek/
Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani? (részlet)
"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?"
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?"
Ebéd Kínába!
"… s végül mindannyiuknak azt tanácsolta, hagyják ott Macondót, felejtsék el mindazt, amit a világról és az emberi szívről tanított nekik, szarjanak Horatiusra, és bárhová kerüljenek is, mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság...hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)