"Nyomor és gőg. "Lóháton a halál, vele páva." Állt az ablakban és nézte az eget. Csillagtalan ég, fekete fedél.

Összepakolta bőröndjét, és körülnézett a szobában, hogy semmit ne felejtsen itt. Aztán leült az asztalhoz, és ezt írta a szálloda fejléces levélpapírjára: "Aludj jól. Holnap délig tiéd a szoba..." Valami nagyon gyöngédet akart még hozzátenni, de megtiltotta magának, hogy bármivel áltassa. Végül odabiggyesztette: "...húgom." "

/Milan Kundera - Nemtudás/