Tahiti: műterem a trópusokon (1891-93)

"Csak pazaroljuk itt az időnket" - siránkozott a kritikus Charles Morice, amint a téli Párizsban vacogva ábrándozott a kalandos természetű Gauguinről. Paul Signac, aki az első pillanattól kétségbevonta az utazás művészi értékét, még szkeptikusabb volt: "Egy ember, aki északon feketével fest, és kékkel délen, az pojáca". Természetesen a szimbolista hit, mely szerint a képzeleté a mindenható elsőbbség, megkérdőjelezte Gauguin céljait; végül is bárki, aki megfelelő képzelőerővel bír, aligha szorul rá, hogy a fél világ beutazása árán vegyen művészete új lendületet... -és fejest ugrott az ismeretlen mélységekbe. Levelei e nemes szándékról tanuskodtak: "Olyan volt, mint a pusztulás és a virágzás, a törvény és a hitelesség, a mesterkéltség és a természetesség - ott volt a rossz, erkölcstelenségének, hazugságának és gonoszságának lehelletével beszennyezte az ártatlanságot."

/részlet Paul Gauguin életéből/