MÁZ tárlatkritika | Bedecs Réka
FOTÓMÁZAS LÉLEKNÉZET
Kreativitás, diszharmónia, nyers erő. Ez mind Szami, aki ha egy fényképezőgéppel párosul, olyan egyedi, formabontó és megdöbbentő alkotások létrehozására képes, mint a MÁZ című kiállításának anyaga. A hazai fotóművészet fiatal kiválósága ezúttal a konceptualizmus és experimentalizmus határán táncoló képeivel vezeti be közönségét a maga fekete-fehér dzsungelébe, hogy egy kis időre úrrá lehessen rajtunk mindaz, amit ugyan nem várunk az élettől, néha mégis elemi erővel hatol belénk.
A Szami néven alkotó fiatal fotográfus 1987-ben született Győrben, fényképész szakvizsgát pedig a budapesti Práter utcai szakképző iskolában tett, ahonnan a terület sok neves magyar szakembere került ki az évek során. A művész még tanuló korában megnyerte a Budapesten rendezett V. Nemzetközi Fotókiállítás ifjúsági kategóriáját. Karrierje, ettől kezdve töretlenül ível felfelé. 2010-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége felvette tagjai közé az akkor még csak huszonhárom éves fényképészt, ez pedig egyértelmű jele annak, hogy a kortárs hazai fotográfia legújabb generációjának egyik figyelemre méltó alakjával állunk szemben.
Szami fővárosi kiállításainak sora a MÁZ című tárlattal folytatódik, mely a Mai Manó Házban várja a látogatókat. Mikor azonban belépünk a kiállító terembe, jobban járunk, ha önként a galéria kicsiny fogasára akasztjuk benső harmóniánk köpenyét, ellenkező esetben ugyanis maguk a portrékon szereplő arcok rántják le rólunk egy a műtét utáni varratok kiszedéséhez hasonló érzés kíséretében. A lényeg, hogy így vagy úgy, de éppolyan lecsupaszítva kell végigélnünk a tárlat által elénk tárt mélységeket, mint ahogy a mázolt alakok megjelenítésre kerültek. A függőleges és vízszintes, sötét és világos ellentétpárok játéka néma kiáltásként hat, mely ugyan a művészből fakad, de a közönségben realizálódik. A kontrasztok megteremtésének eszköze a testfesték. Ez azonban nem az a már-már bosszantóan édes, émelyítő máz, amit a születésnapi tortánkról ismerünk. Ez az ember máza. Mindannyiunk máza. Lényünk legbensőbb valóját elrejtő maszk, melynek bemutatásával a fotós zsigeri borzongást idéz elő, hiszen a máz nem szép, de valódi.
Szami karakterisztikus műtermi portréiban jelentőségüket vesztik a külső tényezők, helyüket az alakok tágra zárt szemeiben rejlő történetek és a belőlük fakadó kimondhatatlan kérdések veszik át, melyek a képeken keresztül is élővé varázsolják a mázolt embereket, mi több dialógusba kapcsolják a közönséggel. Ennek köszönhetően a kiállítás passzív szemlélőiből aktív szereplőikké avanzsálunk, akiknek alkalma nyílik szembesülni önmagunk elől is titkolt kudarcainkkal, fájdalmainkkal, félelmeinkkel, valamint személyiségünk ezekből eredő torzulásaival, a lelkünket takaró maszk elhatalmasodásával.
Az összességében sötét megjelenésű képek a felismerés világosságát hozzák el a szemlélő számára, mely mind énünk megismerése, mind a folyamatos lelki fejlődés szempontjából elengedhetetlen lépcsőfok. Ettől válik a MÁZ című kiállításon bebarangolható érzelmi dzsungel egészen sajátos módon és értelemben a tisztaság hordozójává. Annak a tisztaságnak a megtestesítőjévé, amit festékfoltok közt megbúvó, egészen szélsőséges hangulatokat kifejező szemek képviselnek, s ami által elkerülhetetlenül hat ránk a koncepciózus tárlat.
A fotóművész a tőle megszokott gazdag, ám letisztult fantáziavilágot tükröző megoldásokkal vezeti végig az általa kreált belső úton közönségét, melyen a portrék alakjai mintegy útjelző táblákként funkcionálnak. Különösen is figyelemre méltó a tárlat részét képező „Bohóckodó” című kép, mely 2010-ben a XVII. Esztergomi Fotográfiai Biennálén csokorba gyűjtött művek között is szerepelt, s amely a MÁZ című anyag kiállított elemei között a teljes lelki megtörtség látható jeleit sugározva is a legtöbb pozitív érzelmet hordozza magában. Az alkotások megtekintése nem csak arra lehetőség, hogy magas művészi szinten megkomponált fotográfiák együttesét figyelhessük meg, hanem önmagunk mélységeinek beutazására is alkalmat ad. A Szami által megalkotott fotómázas léleknézetbe való bepillantás a kortárs magyar fotóművészet egyedi ösvényének megtapasztalása. Épp ezért kár lenne kihagyni az általunk látogatott kulturális programok sorából. De mielőtt a kiállítás megtekintését követően távozunk a galériából, el ne felejtsük a fogasról levenni és friss élményeinkkel telve újra magunkra teríteni belső harmóniánk köpenyét.
A kiállítás megtekinthető a Magyar Fotográfusok Háza-Mai Manó Házban, a „Kis Manóban” 2011. január 21. és március 20. között.
forrás: kikotoonline.hu