A társadalom bukásának következő szakasza

Néhány hete egy párizsi moziban az egyik néző szúrást érzett, mikor leült a helyére. felemelkedve meglátta, hogy az ülésből egy tű áll ki, mellette egy cetli: "Épp most lettél HIV-pozitív" A párizsi Egészségvédelmi Központ számos hasonló esetről kapott jelentéseket, más városokból is, sok esetben a tűk bankautomaták pénzkidobó nyílásaiból származtak. Az összes megvizsgált tű HIV-pozitívnak bizonyult, tehát nem egyszerűen rossz vicc volt. A Delhiben történt eset áldozata egy fiatal lány, aki szintén moziban fertőződött meg. A történetét orvosa tette közzé: a lány, aki menyasszony volt, pár hónappal későbbre kitűzött esküvővel, - elvitte hozzá a tűt és a cetlit, melyen ez állt: "Isten hozott az AIDS-esek nagy családjában". A pozitív eredmény kimutatása után az orvos elmagyarázta a lány családjának, hogy a vírusnak 6 hónap kell, míg elég erős lesz ahhoz, hogy a szervezetet károsítsa, és hogy egy AIDS-es 5-6 évet is elélhet, a lány azonban 4 hónap múlva meghalt.Ez a figyelmeztetés "kézről-kézre" jár, mindenkinek javasolják, hogy figyelmesen nézze meg az ülést nyilvános helyeken, legyen óvatos a bankautomatáknál.

Egy újabb szakadék, ami jó iránynak mutatkozik arra, hogy a társadalom belerohanjon és végzetes csapást mérjen magára!

Kurt Cobain búcsúlevele

"Egy naiv alak szavai következnek, aki nyilvánvalóan szívesen panaszkodna elpuhult, hiszékeny ember módjára. Érthetően szeretnék fogalmazni ebben a levélben.
Minden figyelmeztetés a punk rock 101 havibajából, mióta először találkoztam közösségetek erkölcsiségével – függetlenséggel átitatott ölelésével – nagyon igaznak bizonyult. Túl hosszú ideje nem érzem már a zene hallgatásának vagy csinálásának izgalmát. Bűnösnek érzem magam emiatt – túl a szavakon. Például amikor a színpadon vagyunk, a fények kialszanak és elkezdődik a tömeg mániákus örvénylése, ez nem hat már úgy rám, ahogy Freddie Mercury-ra hatott, aki szeretni tűnt és elmerülni a tömeg szeretetében és csodálatában, amit én abszolút csodálok és irigylek. Az igazság az, hogy nem tudlak bolonddá tenni titeket, senkit. Ez egyszerűen nem fair se veled se velem. A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni az az, hogy ha szétbaszom az embereket a szarral, és úgy teszek, mintha 100%- osan jól érezném magam. Néha, mielőtt kimegyek a színpadra, úgy érzem, mintha egy blokkolónak kellene lennie valahol. Mindent kipróbáltam, már ami erőmből tellett, hogy értékeljem (és csinálom is, istenemre csinálom de ez nem elég). Értékelem a tényt, hogy én-mi annyi embert megérintünk és szórakoztatunk. Csak egy narcisztikus fazon képes akkor értékelni a dolgokat, amikor már elmúltak. Túl érzékeny vagyok. Kicsit idiótának kellene lennem, hogy újra érezhessem azt az eufóriát, amit még gyerekként. Az utolsó 3 turnén sokkal jobban elfogadtam az embereket, akiket személyesen ismertem és a rajongóinkat, de még mindig nem vagyok túl a frusztráción, bűntudaton és empátián amit mindenkivel szemben érzek. Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem egyszerűen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már szomorúvá tesz. A kicsi, szomorú, érzékeny, „nem-méltányoló” Jézus. Miért nem élvezed egyszerűen? Nem tudom. Van egy istennő feleségem aki a nagyravágyástól és empátiától szenved és egy lányom, aki túl sokat emlékeztet arra, ki is voltam régen, tele szerelemmel és kedvvel, mindenkit megcsókolva akivel találkozik, mert mindenki jó és senki se bántja. És ez megrémít a legbensőbb szintekig. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy Frances a nyomorult, önpusztító, halott rocksztár lesz, amivé én lettem. Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg az emberek iránt. Csak mert az embereknek úgy tűnik, hogy könnyű empatikusnak lenni. Csak, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket. Azt hiszem. Az égő, émelygő gyomrom poklából köszönöm mindenkinek a leveleket és az aggódást az elmúlt években. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok. Nincs már nyugalmam többé és úgy emlékszem jobb kiégni, mint elbújni.

Béke, szeretet, együttérzés.

Kurt Cobain

Frances és Courtney, ott leszek az oltárotoknál. Courtney, kérlek folytatsd, Frances-ért. Az életéért, ami sokkal boldogabb lesz nélkülem.
SZERETLEK SZERETLEK!"

Kurt Cobain drogfüggőséggel és mániás depresszióval küzdött. Miután a rehabilitációról elszökött, 1994. április 5-én a fentik ben megfogalmazott gondolatokat hagyva maga után, seattle-i házában fejbe lőtte magát. Holttestét három nap múlva, április 8-án találták meg, április 14-én temették el.

Két haiku Macuo Baso tollából

"Szélte és hossza
parányi fűkunyhónak
alig öt lábnyi.
Milyen nagy munka mégis!"


"Írisz virágzik.
Mintha lábamon nyílna
kék cipő madzag."

Az idő nem létezik

1. Az idő lényege a változás;
2. Változást csak a dinamikus sorozat (A sorozat) értelmezett idő fejezheti ki;
3. Dinamikus sorozatként értelmezett idő fogalma ellentmondásos;
4. Az idő nem létezik.


McTaggart érve a következő: semmi sem lehet egyszerre, múlt, jelen és jövő, ebből adódóan nem létezik dinamikus idősor. Ha nem létezik dinamikus idősor akkor idő sem létezik. A dinamikus idősor lényeges eleme az időnek, mert:

1.) A változás fontos mozzanata az időnek; változás nélkül nincsen idő.

2.) A dinamikus idősor a változás lényegéhez tartozik; a változás lehetetlen a dinamikus idősor nélkül.

3.) És ha dinamikus idősor nem létezik, akkor 1.) és 2.) maga után vonja, hogy az idő sem létezik.

Az idő múlásáról kétféleképpen beszélhetünk: az egyik mód az, mikor a múlt, jelen, jövő fogalmait használjuk (dinamikus idősor). A másik mód az amikor a: korábban, később, egyidejűleg kifejezést használjuk. Ha az utóbbi módon gondolkodunk az időről, akkor az időbeli eseményeket időpontjuk szerint rendezhetjük, az eseményeknek ez a fajta sorba rendezése alkotja a világtörténelmet (statikus idősor).

Egy gondolat: Bergman hatás


"Csak a tapétát néztem. Pedig nem is Karinnak hívnak. Kár volt mögé látni, csak egy pillanat volt, mégis felfordult tőle a gyomrom. Attól, amit a tapéta mintázata mögött láttam! Attól! De így utólag belátom, mégiscsak megérte mögé nézni, mert csupán ennek köszönhetem, hogy nem őrültem meg. Eme egyszerű ténynek, hogy a tapéta mögé néztem. Mert én átléptem a mintázaton…"
/Vörös Izabella/