"Csak a tapétát néztem. Pedig nem is Karinnak hívnak. Kár volt mögé látni, csak egy pillanat volt, mégis felfordult tőle a gyomrom. Attól, amit a tapéta mintázata mögött láttam! Attól! De így utólag belátom, mégiscsak megérte mögé nézni, mert csupán ennek köszönhetem, hogy nem őrültem meg. Eme egyszerű ténynek, hogy a tapéta mögé néztem. Mert én átléptem a mintázaton…"
/Vörös Izabella/
2 megjegyzés:
Köszönöm minden olvasó nevében az őszinteségedet! ...azt írod nem akarsz provokatív lenni!(?)- hát nem tudom mit mondjak - sajnálom, hogy a korábbiakban két megjegyzésedet töröltem! (nem vágtak szervesen a témába)- A blog Offolását kérem mellőzzük!
Megvádolsz, azzal, hogy érthetetlenül írok!? - mégis figyeltél rá és ez az első kritikád!- úgy gondolom hogy a "cenzúra" miatt vagy felháborodva! Szívesen veszünk minden hozzászólást és kritikát is, melyek nem lépik át a jó ízlés határait!
Ezúton követlek meg! Megkérlek mutass nekünk egyszeri és "megismételhetetlen" alkotást, a kortárs művészet nevében! - ezáltal leszünk többek!- általad, minden blog-olvasó és hozzászóló által!
Maradok tisztelettel: szami /...én csak az ajtó vagyok, ami az Örökkévalóság kertjébe vezető útra nyílik./
Megjegyzés küldése