"Az ember attól író vagy attól válik íróvá, hogy leküzdi a legmélyebb szorongását és szomorúságát is, és egyszer csak a látszólagos hamuból kipattan a szikra, és lángra gyújtja az embert, és ő képes lesz tovább folytatni...Ha azonban ezt az érzést leküzdi, és életben marad, ezekre a pillanatokra egyáltalán nem úgy tekint, mintha megmérgezték volna a lelkét, hanem megbecsüli őket, mert általuk meglátta a dolgok másik oldalát..."
/Bohumil Hrabal - Zsebcselek/
2 megjegyzés:
"Visszavonok mindent amit valaha is mondtam, nehogy elveszítsem, amihez még nincs kulcsom: a lelkemet."
Nekem ez a kedvencem ebből a könyvből...
...az, hogy írok, nem egyéb, mint szakadatlan kérdésfeltevés önmagam végső meghatározására vonatkozóan."
/Bohumil Hrabal/
Megjegyzés küldése