Ébredéskor kitárom az ajtót
Engedem a fényt az ablakon át
Zubogni a szobára hogy a kristály
Széttörje a sugarakat színes folttá
Ébredéskor kitárom az ajtót
A deres föveny harapja lépésem
Eleséget szórok a madaraknak
Füstölőt gyújtok és várakozok
Nem birtoklom az ajtót
Miképpen nem az enyém a fény
Nem birtoklom az ablakot
Miképp nem az enyém a föveny
De kitárhatom az ébredést
És felszabadíthatom a színes fényt
De elfogadhatom a madaraktól
Ünneplő énekük eleségként.
/Weiner Sennyey Tibor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése