...az idő egy pillanatig áll, a szél megfordul, hegyeim örjöngenek...


Megfordult a szél és most már biztos, hogy eljön a TAVASZ!
Véget ért egy újabb szakasza az útnak, amit le kellett járnunk. Nyugodt szívvel tekinthetünk fel, mert saját határaink, de talán pontosabb ha azt mondom, saját szélsőségeink között a lehető legjobb irányt céloztuk meg!
Ezért feloldozom a "napszerű Nőt", saját magam bűnei alól, a fekete-fehér nevében (, mert a két szélső pont között van az IGAZSÁG, amit még nem értünk, de már ráéreztünk!)
Felnézünk hát az égre és tovább várjuk, hogy kivilágosodjon.
Addig érezhetjük magunkénak a megújulás ölelését, amíg gyermeki szívvel fordulunk mindenhez, ami körülvesz... "...mert a gyermekek ártatlanok, akár a halottak." /Kundera/
A Világgal kötött béke jegyében fogjuk türelemmel várni a pillanatot, amikor kijelenthetjük, hogy kiTavaszodott! ;)

Nincsenek megjegyzések: