Mielőtt leengedik majd fagyott testemet a földbe, szeretném, ha föléhajolva emlékeztetnéd, hogy valaha egy Lelket hordozott magába, (s a Lélek a testet). Így büszkén fog leereszkedni, hogy a férgek eledele legyen...mert kiszolgálta Lelkemet, s az a Te Lelkedet!
_szami_%C2%AE_+foto.jpg)
1 megjegyzés:
Bejegyzésed margójára:
"Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.
Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amiért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.
Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,
és nem lopás, nem önzés
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.
Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utazunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ."
Se tested, se lelked nem szolgálja ki soha az enyémet, mert bennünk egy a Lélek, s testünk ennek az egynek örökös vonzásában mozog.
Megjegyzés küldése