Úgy kergettem a Létezést, mint mások a levegőt... Most kinézve a vonat ablakán azt látom, hogy elvesznek mögöttem a házak, az utcák, de még a városok is. Minden, ami én voltam, most elengedetté válik általam. Így múlik el a világ, és benne én... Előretekintve nagy remények, de ha hátranézek, az elmúltak keserű nevetését hallom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
de miért keserű?
Mert már nem jön vissza soha. Semmi nem lesz már ugyanaz.
én nem érzem keserűnek,mit ért az egész,ha keserűnek érzed?
bár itt lehet már a keserű is változo jelentéssel/érzéssel bír:-)
szerintem sem sokat ért a Valami, ha visszatekintve keserűség érzés fog el, persze szomorúságot érezhetsz, mert tovább álltál, de a szomorúság ebben az esetben nem negatív.. és ahogy Nagyapó szokta mondani, csak az a tiéd, amit ha elengedsz is a részed marad... az elengedésnek pedig nem szabad keserűnek lennie..
A dolgok néha nem ilyen egyszerűek.
A szomorúság szerintem mindig negatív. Ha átértékelted, vagy egyszerűen csak átalakult benned és pozitív lett (vagy nemnegatív :) ), akkor az már nem is szomorúság, inkább nosztalgia, vagy hasonló.
De lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk. Ha elengedsz valamit és soha többé nem jön vissza, és ezért szomorú vagy, az miért nem negatív?
...szomorú, akár az a melankólia, melybe csak a "bolond" ringathatja magát...
Köszönöm az értékes hozzászólásokat! ;)
Megjegyzés küldése