Hercsel Adél tollából # 3

Kavafisz: Második Odüsszeia

Odüsszeia- második és nagy -,
Az elsőnél is nagyobb talán. De jaj,
Homérosz nélkül, hexameterek nélkül.

Kicsi volt atyai háza,
Kicsi volt atyai városa,
És az egész Ithaka kicsi volt.

Télemakhosz gyöngédsége, hűsége
Pénelopénak, atyja öregsége,
A régi barátok, a nép,
Az odaadó nép szeretete,
Boldog megnyugvása a háznak
Átjárják, mint örömsugarak,
Szívét a tengerjárónak.

És mint sugarak nyugodtak is le.

A szomj
elfogta a tenger iránt.
Gyűlölte levegőjét a szárazföldnek.
Álmát zaklatták éjjelente
A napnyugat kísértetei.
Elfogta a nosztalgia
A hajóutak iránt, és a reggeli
Érkezések iránt a partokra, ahová
- micsoda öröm!- először lépsz.
Télemakhosz gyöngédségét, hűségét
Pénelopénak, atyja öregségét,
A régi barátok, a nép,
Az odaadó nép szeretetét,
És békességét és megnyugvását
Házának elúnta.
S elmenekült.

Mikor pedig Ithaka partjai
Fokról fokra elhalványultak előtte
És teljes vitorlázattal hajózott nyugat felé,
Az ibérek felé, Héraklész oszlopai felé –
Messze az egész akháj tengertől –
Érezte, hogy újra él, hogy
Levette súlyos kötelékeit
Ismerős és családi ügyeknek.
És kalandor szíve
Gyönyörködött hűvösen, üresen szeretettől.

(Déri Balázs fordítása)

Sok szeretettel,
Hercsel Adél.