Ismét kérlelhetetlen az időjárás... Hideg és sötét tél vár ránk. Félek, hogy idő előtt megfagyok. De hiszem, hogy együtt lecsendesíthetjük a vihart, ami fejünk felett tombol.
-Minek nevezzem magunkat?
-Színek és látomások voltunk a földi létünk hajnalán...
Mostanra azonban ki merem jelenteni, (az új korszakban,) forradalmunk új állomásán: Fekete szivárvány vagyok a KÉK égen. A mögöttem állók, színtelen, Fekete-fehér testek, az előttem járók pedig, megfestik a világot, amihez ebben a létezési formában tartoznom kell. Most, hogy már kiszakadtunk a magasabb értelembe vett világból, erőteljesen haladunk előre, valahová, a helyre vagy állomásra, amiről azt gondoljuk primitív agyunkkal, hogy örök. (Szellemünk is csak testből áll és, amíg nem merünk 100% biztonsággal Lekünkre támaszkodni, addig valósággal a földi lét rabjai vagyunk.) - amint ez bekövetkezik, már egy lépést sem kell megtennünk!
Ez a világ pillanatnyi, összeomlásra ítéltetett, sötét és ködös... itt utak vannak és ésszerű válaszokat kell adni, a korok szerinti elvárásnak megfelelően, míg odaát "csak" létezni kell. Eltelni az örök léttel, mely mindannyiunk alapja... a SZERETET! Ha ebben a világban nem, hát ígérem, hogy a következőben egyek leszünk! "Most", (-nincs időbeni viszonyítási alap) csak lepereg a létezés az óra függvényében, párhuzamban a testek kopásával és átalakulásával.
"Alattuk csatorna, Bennük semmi, fölöttük füstlepel. Örömtelen éltünk, bennük lerakódva. Elmúltunk gyorsan. Ők lassan múlnak el." /Bertolt Brecht/
1 megjegyzés:
Csak mert:
Szívesen lennék bölcs is.
Ősi könyvekben írva áll, mi a bölcsesség;
A világ harcától távol maradni s rövid
Idonket félelem nélkül élni le.
Bölcsnek számít az is,
Aki megvan eroszak nélkül,
A rosszat jóval viszonozza,
S vágyait nem tölti be, hanem elfelejti.
Mindezt én nem tudom.
Csakugyan sötét korszakban élek.
Bertolt Brecht: Utódainkhoz
Megjegyzés küldése