A mostani helyzetről

"A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak. A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyek emiatt államosítva lesznek és mindez végeredményben a kommunizmus születéséhez vezet." Karl Marx, 1867

Íme az új Alternatíva:

http://alternativa.blog.hu/2009/02/08/az_alternativa_2009_januar_februari_szamanak_tartalma

Új galéria, új képek

Új képek a galériában:

http://www.flickr.com/photos/szami-art/

A Nyáridő/Summertime című sorozat egy válogatása, valamint csak itt néhány autonóm-riport fotóm látható az AR szekcióban.

Esőcseppek, 2008

De vajon vádolsz-e majd azért, amiért erre a forradalomra tettem fel az életemet?


...a változás pedig nem más, mint a pillanatnyiság végtelensége...

Vízkereszt után, 2009

Litkai Gergely tabuk nélkül válaszol!

Az ügyvédi praxistól minden korábbinál távolabb került, mivel főszerkesztőséget vállalt egy új tévécsatornánál. A Comedy Central előtt se volt a talárhoz túl közel, de nyert humorfesztivált (1998), és ítélték neki már a Karinthy-gyűrűt is (2004). Litkai Gergely humorista a családról, a Dumaszínházról, de a fénymásolt kopogtatócédulákról és a parlamenti pártokról is megmondja a magáét.

A teljes interjú a www.zoom.hu oldalon olvasható: http://www.zoom.hu/belfold/az-mszp-abszurdban-utazik-35286.html?fejezet=1

Mert végigjárjuk az utat és persze célt érünk, de merre vezet az út és hol lesz rajta a "cél"!?
...azt szeretném tudni, hogy mi volt az iránya az utunknak, vagy hogy volt-e egyáltalán iránya, vagy azt, hogy tudtunk-e bármilyen irányról, amihez igazítanunk kellett volna magát az "utazást"!?

...irányról...irányról...irányról...irányról...irányról...irányról...!?

Úgy kergettem a Létezést, mint mások a levegőt... Most kinézve a vonat ablakán azt látom, hogy elvesznek mögöttem a házak, az utcák, de még a városok is. Minden, ami én voltam, most elengedetté válik általam. Így múlik el a világ, és benne én... Előretekintve nagy remények, de ha hátranézek, az elmúltak keserű nevetését hallom...

Azt, hogy az időnek van-e ára, azt nem tudom. A Létezés azonban megfizethetetlen, mert mindannyiunkat a saját magunk sorsával sújt az Isten..., ennél nagyobb büntetést pedig, elképzelni sem tudok!