Mert végigjárjuk az utat és persze célt érünk, de merre vezet az út és hol lesz rajta a "cél"!?
...azt szeretném tudni, hogy mi volt az iránya az utunknak, vagy hogy volt-e egyáltalán iránya, vagy azt, hogy tudtunk-e bármilyen irányról, amihez igazítanunk kellett volna magát az "utazást"!?

...irányról...irányról...irányról...irányról...irányról...irányról...!?

Úgy kergettem a Létezést, mint mások a levegőt... Most kinézve a vonat ablakán azt látom, hogy elvesznek mögöttem a házak, az utcák, de még a városok is. Minden, ami én voltam, most elengedetté válik általam. Így múlik el a világ, és benne én... Előretekintve nagy remények, de ha hátranézek, az elmúltak keserű nevetését hallom...

Azt, hogy az időnek van-e ára, azt nem tudom. A Létezés azonban megfizethetetlen, mert mindannyiunkat a saját magunk sorsával sújt az Isten..., ennél nagyobb büntetést pedig, elképzelni sem tudok!

"Ha lenne valaki, emberi Mester, aki meg tud tanítani arra, hogy a szívében lakó isteni jóság arcát meglássam, a világ végére mennék hozzá gyalog." /Hamvas Béla/

" - Megkértem a mandulafát: Nővérem, beszélj nekem Istenről. És a mandulafa virágba borult."

/N. Kazantzakisz: Jelentés Grecónak/

Pillanatkép a mindennapokból # 3

Zselenszky Tamás barátommal, a Nagyapóval! :) /Az A38-on bulizgattunk./

Az ösvény sejtéséről

„… Minden ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges pont is, ahol a világ jelenségei egyszer és megismételhetetlenül keresztezi egymást. Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él és a természet akaratát teljesíti, csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre. Mindenkiben a szellem öltött testet, mindenkiben szenved a teremtmény, mindenkiben keresztre feszítenek egy megváltót… Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki nem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud…”

/Hermann Hesse/

ALTERNATÍVA cikk

Az 5. Nemzetközi Fotókiállítás előzetes fotópályázatán, kategóriámban a zsűri 1. díjjal jutalmazta munkámat!

Kiállításmegnyitó: Budapest, Francia Intézet, 2008. november. 21-én,
...utána buli az A38-on.

deserted Places

Az idő épp úgy fut szét, akár a terek, melyek emlékeinkben élnek. Örökké vágyódunk vissza, de soha nem élhetjük át azt, amit korábban magunkénak érezhettünk. Mert minden lepereg, elfonnyad, szétmállik, lekopik, tönkre megy és persze oxidálódik...! - az emlékeink épp úgy akár a testek. Az idő nem kegyes hozzánk.

... ,ilyen és hasonló gondolatok által fogalmaztam meg Places /Helyek/ címmel néhány képemet! Ajánlom szeretettel: http://www.szami-art.com/#/places/