"...Parkba menni szabálytalan és természetes. Nincsenek kiszámított, kiszámítható szabályok; ki lesz ott, mi fog történni, lesz-e szabad hely a padon. Nincsenek olyan viselkedési kötelmek, mint a munkahelyen, vagy a négy fal között otthon. A park azért idegen, mert mindenkié. És ezért lehet benne mégis mindenki önmaga. És ráismerhetünk másokra is, megfigyelhetjük, hogy mégsem vagyunk annyira különbözőek; hiszen ugyanoda járunk valami miatt; mert oka van, még ha nem is egyetlen.
Többféle park létezik. Olyanok, amilyenné az odajárók teszik. Helyesebben a park olyan, amilyenek az aktuálisan ott tartózkodók. Ez így természetes. Bár a parkon átvágók ösvényt taposnak a fűbe, és hatékony útvonaltervezésük bizonyítékaként idővel teljesen kigyúrják, hogy szabályos átlón húzzanak át rajta, a tér többi részén a fűszálak arra dőlnek, a faágak arra hajlanak – nem, nem arra, amerre a szél fújja, most nem – amerre a labda gurul, amerre az utánafutó lépte megszabja, amerre a fáramászó súlya nyomja, és ha leugrik beleng, mintha bólogatna, hogy igazam van."
Szalai Zsolt
/költő, kritikus/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése