„...jelenleg többre van szükségünk, mint csöndes kockákra, üres vásznakra és ragyogóan fehér falakra. Betegek vagyunk a hideg terektől, monokróm felhőkarcolóktól, az olyan enteriőröktől, melyek inkább kulcstároló dobozokra, mint életre alkalmas szobákra emlékeztetnek.”
/John Perro/
3 megjegyzés:
Képzeld, én sem bírom az ilyeneket. Nekem a minimál színek, szögletek és élek olyan steril, olyan vérfagyasztó semmi... A buja sokszínűséget, sokalakúságot, burjánzó formájúságot, mintájúságot szeretem. A praktikusan egyszerűtől néha a dinamikus idétlenség alsó határáig sokfélésítve. :D
... :) ennek őszintén örülök!
Fontos, hogy az éles vonalak vagy épp a buja sokszínüség között se veszítsük el az irányvonalainkat és a mondanivalónk lényegét!
Hiszek abban, hogy van út a két világ között!
Én is hiszek benne. Az van, hogy az emberek túl sokszor és túl jellemzően CSAK feketefehérben látnak (bármilyen tekintetben), pedig szerintem nem szabadna ennyire különíteni a dolgokat. Annál sokkal színesebb és megfoghatatlanul többfélébb a világ, minthogy egy 2 dimenziós, végletes kategóriatengelyen mozgassuk a kis skatulyáinkat, ha már vannak.
Megjegyzés küldése