Hamvas Béla - Töredék

„Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja és végül elveszti. Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll. Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.”

4 megjegyzés:

bockope írta...

" A képsorozatban az utolsó, betű és szám nélküli, a bolond. A bolond, igen, betű és szám nélküli, ahogy ez az igazi bolondhoz illik, az utolsó, mint aki játékon kívül áll, aki nem számít, csak éppen úgy meg kellett említeni, a teljesség kedvéért, mert itt van, letagadhatatlanul itt van. Hallatlan tiszteletlenséggel viselkedik és képes megfricskázni a királyokat és gorombáskodni velük. Amikor azt mondják neki, bármit kívánhatsz, teljesítem, azt válaszolja, ne álld el a napot. A beavatásnak a bolond fokát csak az érheti el, aki nem fél többé. Attól sem, hogy éhen hal, attól sem, hogy elhagyják, vagy megalázzák, vagy kinevetik, vagy kínozzák, vagy bezárják, vagy agyonütik. Semmi tisztelet nincs benne a talárok, az érdemrendek és a sok pénz iránt. A bolond nem fél a szidástól és az álmoktól és a kísértetektől és a falragaszoktól és a töltött fegyverektől...A tarot-beavatás legfelsőbb foka az a bolond, akit nem lehet többé semmivel megijeszteni. Aki az élet édes mámorát szégyen és reszketés nélkül élvezi, abban nem hagyja magát megzavarni. Mindenki kínos feszélyben van. Mit kezdjen vele? Megvesse? Nevet. Megverje? Nevet. Börtönbe zárja? Nevet. Nem fél. Nem tartja be a játékszabályokat. Hogy ilyenkor reszketni illik? Játékon kívül áll, sem betű sem szám nem jelöli. Nem ingadozik, mert lába alól minden talajt elrúgott. Teljesen átadta magát a bizonytalannak, vagy ami a lét paradox logikája szerint ugyanaz, a sziklaszilárd fundamentumon áll. Mindig nevet és gondtalan és van valami legyőzhetetlen ereje. Hülye és mégsem az. Ő a szellemben szegény és az övé a mennyeknek országa. ...
De álarcban van, hogy senki se lássa, és az álarc alatt ott van a melankólia. A létezés logikája paradox s ezért a nevetés mögött ott van a szomorúság, amelyből él és a pojáca mögött ott van a melankólia, mint a derű tüze és tápláléka. A melankólia nem félelem és nem reszketés és nem aggodalom és nem szorongás. A melankólia melankólia. Semmivel össze nem téveszthető és nincs tovább, mint titkos és kimondhatatlan név. A melankólia a bolond misztériuma. Aki nem szomorú, nem igazi bolond. Nem tud elég édes lenni és elég könnyű. Aki nem ismeri a melankóliát, nem lehet gondtalan, nem ugrálhat és nem gyárthat szójátékot és a hülye királyokkal nem gorombáskodhat. A melankólia teszi őt porhanyóvá. Ez teszi őt félelemnélkülivé. Ez teszi nullává. Mert csak akkor vagyok hatalom, ha nem vagyok semmi. A melankólia teszi vidámmá és gyermekké és lelki szegénnyé. A világ legnagyobb csodája a derű. Ennél csak az a nagyobb csoda, hogy a derű a melankóliából él. Ez a létezés legelragadóbb paradoxona. Ez Arlequin legmagasabb tudása."

-szami- írta...

"Mert csak akkor vagyok hatalom, ha nem vagyok semmi."

...nagy igazságot fűztél hozzá a bejegyzéshez! Köszönöm a tanítást!
Ma Te voltál a Mester!

bockope írta...

nem vagyok én mester, se ma, se tegnap, se holnap nem leszek az, te BOLOND:)

-szami- írta...

:D:D:D